• By 2jepetto
• In Aljzatkiegyenlítés, Parkettázás

Az önterülő aljzatkiegyenlítő használata (padloponozás) valahogy így kéne kinézzen.

Ne gondolja senki, hogy az önterülő aljzatkiegyenlítés, padloponozás csak arról szól, hogy a bekevert anyagot kiöntjük az előkészített aljzatra, és nekünk már hozzá se kell nyúlni. A neve komolyan félrevezető. Ne hagyd magad rászedni.Az önterülő nem terül önállóan el, hogy neked hozzá se kelljen nyúlnod.

Ez finoman szólva is hülyeség! Nekünk igen is lesz vele dolgunk. Nem is kevés!

Egy sztori, ami kb. 100.000 Ft-ba került:
A múlthéten megkerestek minket laminált padló javításával kapcsolatban. Csak halkan jegyzem meg, hogy sajnos ez mostanában igen gyakran megesik. Szóval megkerestek Békásmegyerről, mert a lerakott laminált padló elég komolyan recsegett, annak ellenére, hogy a kivitelezőgárda – mert itt elvileg szakemberek dolgoztak – lelkére volt kötve, hogy ezt a munkát 1.) el ne b—sszák, mert nemcsak, hogy drága volt a laminált padló, de szerencsétlen megbízónak 2.) korábban mindig úgy rakták le a különböző szakik a padlót, hogy az bizony rossz lett.

Most se sikerült azonban. És itt, mint a legtöbb esetben az aljzatkiegyenlítéssel volt a baj. Történetesen ugyanis nem sikerült valami jól. Önterülő aljzatkiegyenlítővel vélték megszüntetni az aljzat egyenlőtlenségeit, de a kiöntésen kívül nem igazán tettek azért, hogy az aljzatkiegyenlítő megfelelően elterüljön a felületen, és egyenletes alapot adjon majd a padlónak.

Az ügyfélnek egyszerűen azt mondták, hogy ez magától elterül, és mivel a neve is önterülő aljzatkiegyenlítő, egy témában nem jártas illető ilyenkor mit is mondhat. Elhiszi a dolgot, mit kekeckedjen, hisz akik csinálják már több éve ezzel foglalkoznak, ő pedig nem sok aljzatot öntött még életében.

Hadd figyelmeztesselek tehát kedves olvasó. Ne dőlj be a kóklereknek, és az aljzatkiegyenlítőnek. A neve ellenére az önterülő aljzatkiegyenlítővel nehéz dolgozni. Nem lehet részletekben kiegyenlíteni vele, és az öntési technikai is, ami a munka java része, nem csak abból áll, hogy azt kiborítod. Iszonyat precíznek kell lenni, mert itt mm-es szintkülönbségek okoznak bajt, amit szabad szemmel nagy felületen laikusként nem igazán fogsz észrevenni. A padloponozás nem annyira egyszerű tehát.

Az aljzatkiegyenlítésen bukik el minden!

Mi történik, ha el lesz rontva az aljzatkiegyenlítés, ha rossz a padloponozás?

Először lehet észre sem fogod venni. Szépen berendezkedsz, belakod a lakást, és pár hét, esetleg hónap után észreveszed, hogy néhány pontban recsegni kezd a laminált padló illesztése. Talán még mozogni is fogod látni. Ma műszakilag rontod el (rossz keverési arány, rossz alapozás), akkor valószínűleg gyorsan ki fog bukni a hiba.

Mivel nem azért cserélted ki a padlót, hogy nyikorogjon – idővel pedig megtörjön a klikkrendszere – neked, nincs más lehetőséged, mint kijavíttatani a hibát. A belakott helyiséget ki kell rámolni. A szegőt le kell szedni a falról, a padlót vissza kell bontani, az aljzatot rendbe kell tenni, és újraparkettázni, majd újra visszapakolni. Rémálom, igaz?

Hogyan használd az önterülő aljzatkiegyenlítőt?

Először nem szándékoztam, hogy egy csináld-magad útmutatót is írjak a dologról, mert a gyakorlati tudást nem pótolhatjuk elmélettel. Még is úgy érzem, hogy ahhoz, hogy ki tudd szűrni a kókler szakikat, fontos, hogy beleláss nagyjából abba, hogy hogyan kellene történnie a megfelelő aljzatkiegyenlítésnek.

Az aljzat ellenőrzése:

Manapság igen sokféle felületre lehet aljzatkiegyenlítőt használni. Parkettára, betonra, de akár járólapokra is. Erről később is írni fogunk. Első körben csak annyit szeretnénk írni, hogy az aljzatnak, amit ki szeretnél egyenlíteni, stabilnak, és megfelelő szakító-szilárdságúnak kell lennie. Röviden nem mozoghatnak a parketta, járólap lapjai, nem lehet porhanyós a beton. Beton esetén a nedvességtartalma, aljzatkiegyenlítőtől függően nem lehet magasabb 2-3%-nál.

Nagyon fontos ez, ugyanis túlzott nedvesség esetén a betonból felszabaduló páranyomás alulról felfeszítheti az aljzatkiegyenlítőt.

Az aljzat szilárdságának ellenőrzése (régi építésűeknél) is fontos, ragasztott parketták esetén kiemelten, mert ha csak a felszíne szilárd, és alatta pár milliméterrel már porhanyós a felülete, a padló később könnyen felszakíthatja magát. Az alap, hogy az ember karcolja meg sniccerrel (1mm kisebb darab eshet csak ki), de a legjobb, ha bizonyos pontokban vésővel feltöri, hogy jobban lássa, mi is van a felszín alatt. A legjobb lenne egy műszeres mérés, hogy megvan e ragasztott parkettánál 1.5N/mm2, vagy úsztatott esetén legalább az 1N/mm2 tapadóerő a betonba. Ha nincs ezt is lehet javítani, de ezt egy másik cikkben vesszük át. Bár azt is tudni kell, hogy az alapozó is fog ezen javítani.

Aljzat előkészítése:

Mindig minden az alapozással kezdődik az építőiparban, nincs ez másképp az aljzatkiegyenlítésnél sem. Először meg kell takarítani az aljzatot a portól, és szennyeződésektől, ragasztótól, cementhártyától, bitumentől. Ha nem tesszük meg, akkor az aljzatkiegyenlítő nem fog tudni jól megtapadni a felületen. Lehet ugyan kockáztatni, de a kockázati érték elég magas, hogy ezt a tisztítási folyamatot kihagyjuk. A legjobb lenne egy betoncsziszolás, hogy a pórusok (főleg ha leharcolt betonról van szó) megnyíljanak, eltűnjön minden szennyeződés, és ténylegesen rálássunk az aljzatra, mert simán lehet, hogy akár egy dilatációs hiba miatti repedés is van ott, csak már a szennyeződések eltakarták.

Alapos porszívózás után a felületet le kell alapozni. Ennek több szerepe is van, nem szabad kihagyni. Egyrészt növeli az aljzat tapadószilárdságát (jobban megtapad rajta a kiegyenlítő), egyenletes nedvszívást fog biztosítani, és végül a beton nem fogja kirántani a nedvességet az aljzatkiegyenlítőből, ami miatt megéghet, felrepedezhet az egész, nem lesz megfelelően szilárd és mehet a kukába.  Az önterülő aljzatkiegyenlítő igen folyékony, alapozás nélkül túl gyorsan magába fogja szívni az aljzatkiegyenlítő nedvességét, ami ezért gyorsabban fog megkötni. Nem lesz jó vége! Kapkodáshoz fog vezetni, legrosszabb esetben nem leszünk elég gyorsak, hogy simára húzzuk. Ráadásul alapozás nélkül nem tudjuk garantálni a felület egyenletes nedvszívó képességét. Az alapozás segít javítani a felület, és az aljzatkiegyenlítő közötti kohéziós erőt, vagyis, hogy a két különböző anyag jól tapadjon egymáshoz.

Az alapozás elkerülhetetlen, de különbséget kell tenni nedvszívó (pl:esztrich beton), és nem nedvszívó (pl:kerámia) felületek között. Alapozót mindig a felületnek megfelelően kell választani.

A bekevert alapozót sima kenéssel, ecseteléssel, hengereléssel lehet felvinni. Mintha padlót festenél, csak nem kell annyit vacakolni vele. De fontos, hogy a széleken inkább ecsettel dolgozzunk, ne menjen a falra belőle, mert nehéz lesz eltávolítani. Javasolt aljzatkiegyenlítésnél 2 rétegben alapozni. Fontos, hogy ne üljön ki a beton tetejére, ne legyen filmréteg a tetején, ezért is nem ajánlott töményen alapozni. Ha úgy látjuk, hogy nagyon szívja az aljzat, akkor lehet először nagyobb hígításban, majd aztán kiegyenlíteni a víz:alapozó arányt. De mindig olvassuk el az adott anyagnál a gyártói előírást.

Kiegyenlítés önterülő aljzatkiegyenlítővel:

Az alapozás után lehet nekilátni az aljzatöntésnek. Most jön, amit sokan klasszikusan csak padloponozásnak hívnak. A szintezés majd egy külön téma lesz, ebbe nem megyek most bele, mert már így is nagyon hosszú lesz a cikk. Szóval akkor végeztük jól a dolgot, ha a kiöntést úgy kezdjük, hogy az alapozó még nem száradt fel teljesen a felületen. Persze az felhasználás szerinti várakozási időt be kell tartani. Az alapszabály, amire figyelni kell, hogy egy felületet/helyiséget csak egybe szabad kiönteni. Az aljzatkiegyenlítő gyorsan köt. Nincs olyan, hogy öntés alatt még kiugrunk egy cigire. Ha elkezded az aljzatkiegyenlítést, akkor azt be kell fejezned. Egy helyiség egy öntés. Csak végszükség esetben (már lakott szoba bútorainak malmozgatás) lehet az öntést két részletben csinálni.

Öntés előtt ne felejtsd el, hogy a fal mentén legyen dilatációs szalag, vagy hab. Nem minden esetben vezet katasztrófához a hiánya, Rutinos szakik sokszor hagyják el, de azért úgy a biztos, ha használunk dilatációs szalagot. Helyre hozni utólag mindig nehezebb, és költségesebb, mint elsőre jól megcsinálni.

Vissza a padloponozáshoz.

A legjobb, ha a felületet egyszeri bekeveréssel öntjük ki, vagy zsákonként vödrözünk, de akkor nagyon figyelni kell arra, hogy ez is folyamatos legyen. Ehhez azonban kell a sok tapasztalat, és a jó szemmérték. Ha kiöntünk egy zsáknyi aljzatkiegyenlítőt, akkor az elhúzás alatt valaki más keverje be a következő adagot, vagy (ha egyedül csinálod) rögtön az elhúzás után keverjük be. Ilyen esetben szintező bójákat is érdemes használni, hogy ne forduljon elő az a helyzet, hogy a kiegyenlítés után lesz egy szép sima aljzat, de sík már nem.

Az önterülő aljzatkiegyenlítő kiöntésekor a még folyékony anyagot gyorsan sík felületre kell húzni, vagy simító-glettelővel, vagy hosszú szintezővassal. Nem szabad elfelejteni, hogy nem az a lényeg, hogy sima legyen, hanem hogy sík. Attól mert egy aljzat sima, nem feltétlen jelenti hogy sík is. Fontos ellenőrizni a munkát hosszú vízmértékkel. mert gáz, ha az öntés után látszik csak, hogy egy-két helyen az ujjunk is aláfér a vízmérték alá.

3 mm max! Ennyi a megengedett.

Ez mindig legyen ellenőrizve, mert ránézésre lehetetlen megmondani, hogy egy felület mennyire sík. Mindegyik annak fog látszani. Nem megfelelően (max 3 mm szintkülönbség) sík aljzatra TILOS parkettát, laminált padlót tenni.

(Elrettentő példaként láttunk már olyat is, ahol a szintkülönbséget utólag a parketta alá benyomkodott papírral oldották meg. Ilyenbe nem szabad belemenni. Nemcsak, hogy gányolás, de semmit nem ér.)

Melegburkolat alá tipikusan nem kell vastagon önteni az aljzatkiegyenlítőt. Persze ez függ a felületi egyenlőtlenségektől is. 5-7 mm-es öntési vastagságnál tüskés hengerre is szükség lesz, hogy az aljzatkiegyenlítő buborékosodását megszüntessük.

Hogyan lehet elrontani az aljzatkiegyenlítést?

Nincs megfelelően megtisztítva az aljzat, nincs lealapozva az öntés előtt, nem jó minőségű aljzatkiegyenlítőt használnak. Az erősan tűző napfény miatti gyors száradás miatt megrepedezik a kiöntött felület, de el lehet ott is rontani, hogy a megengedett rétegnél nagyobb lesz egyszerre kiöntve. Az elrontott aljzatkiegyenlítés egyik gyakori oka a nem megfelelő bekeverési arány is, ahol nem tud kialakulni megfelelő tapadóerő, a felületre kicsapódik a víz, és porrózussá válik. Sajnos az is az elrontott aljzatkiegyenlítés tipikus esete, mikor nem húzzák el a kiöntött aljzatkiegyenlítőt, mert a nevéből arra következtetnek, hogy az majd magától elterül.

Mi szeretünk a Baumit aljzatkiegyenlítővel dolgozni, mert nagyon jól teríthető, jó a tapadása, rövid idő után járható a felülete, és szépen köt meg.

De ahol igazán el lehet rontani aljzatkiegyenlítést az az elhúzás. Mint említettem korábban, az önterülő aljzatkiegyenlítő nem terül el tökéletesen önállóan. Megfelelően el kell húzni, ami gyakorlat, nagyon jó szemmérték nélkül igen nehéz.

Lehet-e több rétegben padloponozni?

A legtöbb önterülő aljzatkiegyenlítőt lehet több rétegben önteni, hacsak a gyártó a saját anyagát tekintve éppen mást nem javasol. Mindig érdemes tehát elolvasni a gyártói előírásokat. Az 2. réteg öntésének ugyanazon alapszabályai vannak, mint az elsőnek. Vagyis ha az első réteg repedezett, töredezett, és jön fel, akkor semmiképpen nem szabad ráönteni. Ugyanúgy alapozni kell, mint az első réteg esetén, és nem szabad közvetlenül ráönteni. Nem kell megvárni a teljes kiszáradást, de ökölszabályként a száradási idő felénél rá lehet önteni a következő réteget. De ezzel azért kell óvatosan bánni, mert a száradási idő léghőmérséklet és páratartalom függvénye is, meg persze öntési vastagságtól is függ. Ugyanaz az aljzatkiegyenlítő másképp szárad télen, mint nyáron. Tudom, hogy evidens, de azért ne feledkezzünk meg róla, még akkor se, ha sürgős lenne a 2. öntés. Szándékosan nem is írok ide napokat.

Több önterülő aljzatkiegyenlítő önthető akár 4 cm vastagságban is. Ez az öntési vastagság sok esetben már nem indokolt, de a szintkülönbség áthidalás egyik megoldása is lehet, meglehet, hogy ez egyben a legdrágább is.

Ha már lent van egy réteg, de nem tudunk róla semmit, akkor érdemes egy kis helyen megbontani, hogy kiderüljön nincs e baj az alappal, rendesen kialakult-e a kötés. Ez különösen fontos, ha ragasztott parketta kerül le, mert ott a mozgások miatti feszültség erősen próbára fogja tenni az aljzatot. Ne csak látszatra legyen jó az öntés. Ragasztott parketta esetén 1.5N hordképességi értéket el kell érnie a fogadóaljzatnak, jelen esetben a kiönteni szánt beton felületének is el kell érnie ezt az értéket.

Mennyi önterülő aljzatkiegyenlítőre lesz szükséged?

Az aljzatkiegyenlítő anyagszükséglete 1,1-1,7 kg/m2/mm, átlagban (az aljzatkiegyenlítők 80%-nál) 1,5 kg/m2/mm. Az önterülő aljzatkiegyenlítők 25 kg-os zsákokban kaphatóak.

Vagyis, ha van egy 20 m2-es helyiség, amit 5 mm-es öntéssel kell kiegyenlíteni (panelnál ez még több is lehet), akkor 20*5*1,5 kb, vagyis 150 kg aljzatkiegyenlítőre van szükség, ami ebben az esetben 6 zsákot jelent. Az aljzatkiegyenlítő mennyiségét érdemes felülkalkulálni. Gondolj bele, hogy elkezded kiönteni a területet, és pont egy zsáknyi fog hiányozni. Ott fogsz állni 17 m2 kiöntött felülettel, kezd szépen megkötni az aljzatkiegyenlítő, és még 3 m2 nincs kiöntve.

Nem mondom, hogy reménytelen, helyre hozhatatlan, de gáz. A keverőszálakat, vödröket áztathatod be, moshatod ki, és tehetsz egy több órás kitérőt. Inkább kalkuláld felül, és ha bontatlan zsákod maradt, akár még vissza is viheted.

Önterülő aljzatkiegyenlítő kalkulátor:

Összeszedtük neked a legjobb önterülő aljzatkiegyenlítők anyagszükségletét, és egy kalkulátorba raktuk. Ha szeretnéd kiszámolni az önterülő anyagszükségletét, akkor használd az önterülő aljzatkiegyenlítő kalkulátort.

Ennyi?

Nagyjából igen. A lényeget tömören, és elméleti szinten most összefoglaltuk. Remélem fel fogod tudni használni, akár abban, hogy magad megcsináld, akár abban, hogy a kivitelezők munkáját szakavatottabb szemmel is ellenőrizni tudd, és elkerüld az olyan szitukat, ami Békásmegyeren volt legutóbb.

A festők bekeverték az aljzatkiegyenlítőt, aztán vödrökkel kiöntögették a felületre, majd bezárták a szobaajtót mondván, majd szépen elterül magába. De nem így lett.

Végül ne feledkezz meg a száradási időről sem!

A kiöntött aljzat 3 óra/mm után lesz járható. Vagyis egy 5 mm vastagon kiöntött aljzat szobahőmérsékleten 15 óra után lesz járható, de burkolható még nem. Nagyon fontos, hogy ki kell várni a száradási időt. És sokat kell szellőztetni. Az aljzatkiegyenlítő tényleges száradási ideje nagyon változó. Függ az öntés vastagságától, a helyiség páratartalmától, a hőmérséklettől, de az egyéb nedves munkáktól is (pl:festés, kőműves munkák)  1-3 nappal érdemes kalkulálni.

Az aljzatkiegyenlítő száradási idő hosszának megértéséhez érdemes elolvasnod azt a cikket, amit az esztrich beton száradásával kapcsolatban írtunk, és akkor jobban képben leszel, hogy miért változó a száradási idő, mi befolyásolja nálad majd a száradást a hőmérsékleten kívül, miért rossz a legtöbb ökölszabály, és te hogyan tudod a száradást segíteni.

Ha van kérdésed a témával kapcsolatban tedd fel. Azon kevesek közé tartozunk, akik válaszolnak is. Az aljzatkiegyenlítéshez szükséges 6 eszközökről, és azok várható költségeiről itt olvashatsz. Ha nem tudod azonnal felsorolni mind a 6 eszközt, inkább kattints át, és olvasd el.