Ne gondolja senki, hogy az önterülő aljzatkiegyenlítés csak arról szól, hogy a bekevert anyagot kiöntjük az előkészített aljzatra, és nekünk már hozzá se kell nyúlni. A neve komolyan félrevezető. Ne hagyd magad rászedni.Az önterülő nem terül önállóan el, hogy neked hozzá se kelljen nyúlnod.

Ez finoman szólva is hülyeség! Nekünk igen is lesz vele dolgunk. Nem is kevés!

Egy sztori, ami kb. 100.000 Ft-ba került:
A múlthéten megkerestek minket laminált padló javításával kapcsolatban. Csak halkan jegyzem meg, hogy sajnos ez mostanában igen gyakran megesik. Szóval megkerestek Békásmegyerről, mert a lerakott laminált padló elég komolyan recsegett, annak ellenére, hogy a kivitelezőgárda – mert itt elvileg szakemberek dolgoztak – lelkére volt kötve, hogy ezt a munkát 1.) el ne b—sszák, mert nemcsak, hogy drága volt a laminált (>5.000 ft), de szerencsétlen megbízónak 2.) korábban mindig úgy rakták le a különböző szakik a padlót, hogy az bizony rossz lett.

Most se sikerült azonban. És itt, mint a legtöbb esetben az aljzatkiegyenlítéssel volt a baj. Történetesen ugyanis nem sikerült valami jól. Önterülő aljzatkiegyenlítővel vélték megszüntetni az aljzat egyenlőtlenségeit, de a kiöntésen kívül nem igazán tettek azért, hogy az aljzatkiegyenlítő megfelelően elterüljön a felületen, és egyenletes alapot adjon majd a padlónak.

Az ügyfélnek egyszerűen azt mondták, hogy ez magától elterül, és mivel a neve is önterülő aljzatkiegyenlítő, egy témában nem jártas illető ilyenkor mit is mondhat. Elhiszi a dolgot, mit kekeckedjen, hisz akik csinálják már több éve ezzel foglalkoznak, ő pedig nem sok aljzatot öntött még életében.

Hadd figyelmeztesselek tehát kedves olvasó. Ne dőlj be a kóklereknek, és az aljzatkiegyenlítőnek. A neve ellenére az önterülő aljzatkiegyenlítővel nehéz dolgozni. Nem lehet részletekben kiegyenlíteni vele, és az öntési technikai is, ami a munka java része, nem csak abból áll, hogy azt kiborítod. Iszonyat precíznek kell lenni, mert itt mm-es szintkülönbségek okoznak bajt, amit szabad szemmel nagy felületen laikusként nem igazán fogsz észrevenni.

Nem lehet se homorú, se domború a felület, és minden felületi egyenlőtlenséget meg kell szüntessen. Ráadásul nemigazán van lehetőség a próbálkozásokra.

Az aljzatkiegyenlítésen bukik el minden!

Mi történik, ha el lesz rontva az aljzatkiegyenlítés?
Először észre sem fogod venni. Szépen berendezkedsz, belakod a lakást, és pár hét, esetleg hónap után észreveszed, hogy néhány pontban recsegni kezd a laminált padló illesztése. Talán még mozogni is fogod látni.
Mivel nem azért cserélted ki a padlót, hogy nyikorogjon – idővel pedig megtörjön a klikkrendszere – neked, nincs más lehetőséged, mint kijavíttatni a hibát. A belakott helyiséget ki kell rámolni. A szegőt le kell szedni a falról, a padlót vissza kell bontani, az aljzatot rendbe kell tenni, és újraparkettázni, majd újra visszapakolni. Rémálom, igaz?

Hogyan használd az önterülő aljzatkiegyenlítőt?

Először nem szándékoztam, hogy egy csináld-magad útmutatót is írjak a dologról, mert a gyakorlati tudást nem pótolhatjuk elmélettel. Még is úgy érzem, hogy ahhoz, hogy ki tudd szűrni a kókler szakikat, fontos, hogy beleláss nagyjából abba, hogy hogyan kellene történnie a megfelelő aljzatkiegyenlítésnek.

Az aljzat ellenőrzése:
Manapság igen sokféle felületre lehet aljzatkiegyenlítőt használni. Parkettára, betonra,de akár járólapokra is. Erről később is írni fogunk. Első körben csak annyit szeretnénk írni, hogy az aljzatnak, amit ki szeretnél egyenlíteni, stabilnak, és megfelelő szakító-szilárdságúnak kell lennie. Röviden nem mozoghatnak a parketta,járólap lapjai, nem lehet porhanyós a beton. Beton esetén a nedvességtartalma, aljzatkiegyenlítőtől függően nem lehet magasabb 2-3%-nál.

Nagyon fontos ez, ugyanis túlzott nedvesség esetén a betonból felszabaduló páranyomás alulról felfeszítheti az aljzatkiegyenlítőt.

Az aljzat szilárdságának ellenőrzése (régi építésűeknél) is fontos, ragasztott parketták esetén kiemelten, mert ha csak a felszíne szilárd, és alatta pár milliméterrel már porhanyós a felülete, a padló később könnyen felszakíthatja magát. Az alap, hogy az ember karcolja meg sniccerrel, de a legjobb, ha bizonyos pontokban vésővel feltöri, hogy jobban lássa, mi is van a felszín alatt.

Aljzat előkészítése:
Mindig minden az alapozással kezdődik az építőiparban, nincs ez másképp az aljzatkiegyenlítésnél sem. Először meg kell takarítani az aljzatot a portól, és szennyeződésektől. Ha nem tesszük meg, akkor az aljzatkiegyenlítő nem fog tudni jól megtapadni a felületen.

Ez után a felületet le kell alapozni. Ez azért kell, hogy az aljzat ne legyen túl nedvszívó. Bár az önterülő aljzatkiegyenlítő igen folyékony, alapozás nélkül túl gyorsan magába fogja szívni az aljzatkiegyenlítő nedvességét, ami ezért gyorsabban fog megkötni. Nem lesz jó vége! Kapkodáshoz fog vezetni, legrosszabb esetben nem leszünk elég gyorsak, hogy simára húzzuk. Ráadásul alapozás nélkül nem tudjuk garantálni a felület egyenletes nedvszívó képességét.

A bekevert alapozót sima kenéssel, ecseteléssel, hengereléssel lehet felvinni. Mintha padlót festenél, csak nem kell annyit vacakolni vele.

Kiegyenlítés önterülő aljzatkiegyenlítővel:

Az alapozás után lehet nekilátni az aljzatöntésnek. Akkor végeztük jól a dolgot, ha a kiöntést úgy kezdjük, hogy az alapozó még nem száradt fel teljesen a felületen. Persze az felhasználás szerinti várakozási időt be kell tartani. Az alapszabály, amire figyelni kell, hogy egy felületet/helyiséget csak egybe szabad kiönteni. Az aljzatkiegyenlítő gyorsan köt. Nincs olyan, hogy öntés alatt még kiugrunk egy cigire. Ha elkezded az aljzatkiegyenlítést, akkor azt be kell fejezned. Egy helyiség egy öntés. Csak végszükség esetben (már lakott szoba bútorainak malmozgatás) lehet az öntést két részletben csinálni.

A legjobb, ha a felületet egyszeri bekeveréssel öntjük ki, vagy zsákonként vödrözünk, de akkor nagyon figyelni kell arra, hogy ez is folyamatos legyen. Ha kiöntünk egy zsáknyi aljzatkiegyenlítőt, akkor az elhúzás alatt valaki más keverje be a következő adagot, vagy (ha egyedül csinálod) rögtön az elhúzás után keverjük be.

Az önterülő aljzatkiegyenlítő kiöntésekor a még folyékony anyagot gyorsan sík felületre kell húzni, vagy simitó-glettelővel, vagy hosszú szintezővassal. Nem szabad elfelejteni, hogy nem az a lényeg, hogy sima legyen, hanem hogy sík. Attól mert egy aljzat sima, nem feltétlen jelenti hogy sík is. Fontos ellenőrizni a munkát hosszú vízmértékkel. mert gáz, ha az öntés után látszik csak, hogy egy-két helyen az ujjunk is aláfér a vízmérték alá.
3 mm max!!! Ennyi a megengedett. De kiöntéskor azért a 3mm is sok, vagyis amatőr munka.

Ez mindig legyen ellenőrizve, mert ránézésre lehetetlen megmondani, hogy egy felület mennyire sík. Mindegyik annak fog látszani. Nem megfelelően (max 3 mm szintkülönbség) sík aljzatra TILOS parkettát, laminált padlót tenni.

(Elrettentő példaként láttunk már olyat is, ahol a szintkülönbséget utólag a parketta alá benyomkodott papírral oldották meg. Ilyenbe nem szabad belemenni. Nemcsak, hogy gányolás, de semmit nem ér.)

Melegburkolat alá tipikusan nem kell vastagon önteni az aljzatkiegyenlítőt. Persze ez függ a felületi egyenlőtlenségektől is. 5-7 mm-es öntési vastagságnál tüskés hengerre is szükség lesz, hogy az aljzatkiegyenlítő buborékosodását megszüntessük.

Hogyan lehet elrontani az aljzatkiegyenlítést?

Nincs megfelelően megtisztítva az aljzat, nincs lealapozva az öntés előtt, nem jó minőségű aljzatkiegyenlítőt használnak. Az erősan tűző napfény miatti gyors száradás miatt megrepedezik a kiöntött felület, de el lehet ott is rontani, hogy a megengedett rétegnél nagyobb lesz egyszerre kiöntve. Mi szeretünk a Baumit aljzatkiegyenlítővel dolgozni, mert nagyon jól teríthető, jó a tapadása, rövid idő után járható a felülete, és szépen köt meg.

De ahol igazán el lehet rontani aljzatkiegyenlítést az az elhúzás. Mint említettem korábban, az önterülő aljzatkiegyenlítő nem terül el tökéletesen önállóan. Megfelelően el kell húzni, ami gyakorlat, nagyon jó szemmérték nélkül igen nehéz.

Mennyi önterülő aljzatkiegyenlítőre lesz szükséged?

Az aljzatkiegyenlítő anyagszükséglete 1,1-1,7 kg/m2/mm, átlagban (az aljzatkiegyenlítők 80%-nál) 1,5 kg/m2/mm. Az önterülő aljzatkiegyenlítők 25 kg-os zsákokban kaphatóak.

Vagyis, ha van egy 20 m2-es helyiség, amit 5 mm-es öntéssel kell kiegyenlíteni (panelnál ez még több is lehet), akkor 20*5*1,5 kb, vagyis 150 kg aljzatkiegyenlítőre van szükség, ami ebben az esetben 6 zsákot jelent. Az aljzatkiegyenlítő mennyiségét érdemes felülkalkulálni. Gondolj bele, hogy elkezded kiönteni a területet, és pont egy zsáknyi fog hiányozni. Ott fogsz állni 17 m2 kiöntött felülettel, kezd szépen megkötni az aljzatkiegyenlítő, és még 3 m2 nincs kiöntve.

Nem mondom, hogy reménytelen, helyre hozhatatlan, de gáz. A keverőszálakat, vödröket áztathatod be, moshatod ki, és tehetsz egy több órás kitérőt. Inkább kalkuláld felül, és ha bontatlan zsákod maradt, akár még vissza is viheted.

Ennyi?

Nagyjából igen. A lényeget tömören, és elméleti szinten most összefoglaltuk. Remélem fel fogod tudni használni, akár abban, hogy magad megcsináld, akár abban, hogy a kivitelezők munkáját szakavatottabb szemmel is ellenőrizni tudd, és elkerüld az olyan szitukat, ami Békásmegyeren volt legutóbb.

A festők bekeverték az aljzatkiegyenlítőt, aztán vödrökkel kiöntögették a felületre, majd bezárták a szobaajtót mondván, majd szépen elterül magába. De nem így lett.

Végül ne feledkezz meg a száradási időről sem!

A kiöntött aljzat 3 óra/mm után lesz járható. Vagyis egy 5 mm vastagon kiöntött aljzat szobahőmérsékleten 15 óra után lesz járható, de burkolható még nem. Nagyon fontos, hogy ki kell várni a száradási időt. És sokat kell szellőztetni. Az aljzatkiegyenlítő tényleges száradási ideje nagyon változó. Függ az öntés vastagságától, a helyiség páratartalmától, a hőmérséklettől. 1-3 nappal érdemes kalkulálni.

Tipp laikusoknak: Mindaddig, amíg a körmöddel meg tudod karcolni az kiöntött aljzatot, és a körmöd alatt marad belőle, akkor még várni kell.

Ha van kérdésed a témával kapcsolatban tedd fel. Azon kevesek közé tartozunk, akik válaszolnak is.